A harmadik éhségünk az ingeréheség és az elismeréséhség mellet Eric Berne szerint a struktúra utáni éhségünk. Ez a tájékozódási pontok és keretfeltételek iránti szükségletünket jelenti. Ilyenek pl. a rend, a minőség kritériumai, a tervek, feladatok, munkaköri leírások, és minden, ami segíti az időnk és az életünk megfoghatóvá tételét. A struktúraéhség a biztonság iránti igényünkkel van összefüggésben. Ha túl sok a struktúra, az merevséghez, rugalmatlan szigorhoz vezethet. A túl kevés struktúra elhanyagoltságot, kiszolgáltatottságot eredményez. Amikor kevés a struktúra, az ember energiája nagy részét a megfelelő stabilitás megteremtésére fordítja.
Az iskola nálunk tipikusan sok struktúrát ad a gyerekeknek. Amikor „digitális oktatás” kezdődik, akkor egyszer csak légüres térbe kerülnek: az első örömujjongást (nem kell járni iskolába) hamar felváltja a zavartság, a káosz érzése. Ilyenkor az online elküldött feladatok tömkelege szerintem nem ad elegendő struktúrát, inkább az ingerek számát növeli, és sokszor kontraproduktív. Nálunk jó visszhangja volt a kanban-táblának post-itekkel (to do | doing | done), ami átláthatóvá teszi a napot, és segít követni az előre haladást. A belső struktúra megteremtése a szülők által közvetített külső struktúrából (gondoskodás, tanítás, szabályok) történik. Ez kezdetben sok figyelmet és energiát kíván a szülőktől (vezetőtől), de a világos és következetes struktúra erőt, biztonságot és szabadságot ad, és lehetővé teszi a készségek kibontakozását.
A struktúra a határokkal van összefüggésben, hogy az ember biztonságosan jusson ingerekhez és elismeréshez. Amikor megfigyelik a gyerekek játékát bekerített és bekerítetlen területen, azt tapasztalják, hogy ahol van kerítés, ott a gyerekek kihasználják az egész teret, ahol nincs, ott kerülik a terület szélét, és szűre szabják játékterület.
A struktúra egyik legfontosabb része az, ahogyan a számunkra rendelkezésre álló időt strukturáljuk. Ez következik hamarosan…